Zűrös egy nap.
Reggel a telefonom csörgésére keltem, Detti írt sms-t hogy mennyünk el sétálni. De semmi kedvem nem volt, és ezt meg is írtam neki. Ekkor valaki dörömbölni kezdett az ajtón, kicsit megijedtem, de meghallottam a szövegét.
- Most azonnal told ki a segged, mert elmegyünk sétálni. -ordította.
Kinyitotta az ajtót, úgy néztem ki mint egy zombi, pizsiben, kócos hajjal, és kisírt szemekkel.
- Nincs kedvem!
- Nem szenvedhetsz itthon egész nap ilyen jó időben!
- De, nem...
Kezdtem hisztizni, ekkor Detti berontott és leült a kanapéra.
Becsuktam az ajtót és leültem mellé.
- Most azonnal felöltözöl és elindulunk a parkba.
- De látod rajtam hogy élet kedvem sincs...
- De pont leszarom, de kicsit kimegyünk és utána békén hagylak.
- De max 1 órára.
- Okés.
Bevonszoltam magam a szobába felvettem valamit, egy szakadt cső farmert és egy "Hello" felsőt. És muszáj volt egy napszemüveg. Hogy eltakarjam a kisírt szemem. Pár rajongó kérdezgetett, de senkinek nem tudtam egyértelmű választ adni. Leültem a padra és hagytam hogy a nap átjárja a testem. De a fejemben csak Harry járt, nem tudtam mit csináljak. Egy jó öt perc kiesett csak Detti Hahó-zását hallottam. Feleszméltem és egy üveg limonádéval találtam szemben magam.
- Hoztam neked inni.- mondta Detti.
- Köszi.:)
Kicsit később elindultunk sétálgatni, amikor egy ismerős embert láttam elmenni előttem egy férfivel. Detti köszönt nekik, amikor megfordultak egyből leesett hogy ő Ancsa egy régi osztály társ.:) A mellette álló férfi nem más volt mint James Arthur. Még arra emlékszem mielőtt kiköltöztem volna, Ancsa elment egy koncertjére.
- Szia Ancsa!
- Szia...ööö
- Régi osztály társ.- célozgattam.
- Zsanii Úr isten nem hittem volna hogy valaha is találkozunk.
- Hát én sem főleg nem az álom pasid mellett.
- Hát, de meg Harry-vel vagy szóval.- röhögött, de ezen én nem tudtam.
De akkor elvesztettem a szem kontaktusát, mert Dettit is faggatta. De észrevette hogy valami nincs rendben.
- Mi a baj?
- Nem tudom mit csináljak, összevesztem Harry-vel.
Elmeséltem neki a helyzetet. Hátha tud valami biztatót mondani.
- Hát nekünk sem volt zökkenő mentes a kapcsolatunk, de itt állunk előttetek és mióta megadtam neki a 2. esélyt még jobban imádjuk egymást.
- Értem..- kezdtem gondolkozni.
- Bocsi de mennünk kell.- megöleltük és mentek tovább.
Olyan édesek voltak, nagyon elgondolkoztam amit Ancsa mondott túlságosan is. Mert valaki rohan felén és mind a ketten a földön kötöttünk ki. Nem más volt mint Virág.
- Láttad az Ancsáékat?
- Igen..
- Olyan cukik.
- Azok.:)
Mindketten felálltunk, majd elköszöntem Virág-tól és Brunz-tól mert már otthon szerettem volna lenni. Dettivel haza mentünk majd megköszöntem neki ezt a napot majd gyorsan bekaptam egy palacsintát, letusoltam és elhelyezkedtem az ágyamban. Az ágyban egy levelet találtam ami nem mástól mit Harry-től jött.
Szia Babe.
Nagyon sajnálom, tudod hogy nem akartam mert nagyon szeretlek. Hazz.xx
Ekkor jutott eszembe holnap lesz az a nap, hogy vagy elengedem 10 hónapra vagy elmegyek az Arénába....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése