XXXV.Fejezet.: Nem megy.

Nem megy.

Reggel Ildi kopogtatott a szobám ajtaján. Nem értette a helyzetet, de elmagyaráztam. Ő is meglepődött, nem tudtunk sokat beszélgetni mert mennie kellett dolgozni.  Amint elment folytattam a sírást, bekaptam a reggelimből pár falatot és álomba sírtam magam. Délbe keltem fel kb.: 4 órát aludtam. De ahogy felkeltem kopogtattak az ajtón, nagyon reméltem hogy nem Harry az mert nem bírnám ki. De szerencsére Virág és Detti állt az ajtóban.Kezükben egy doboz csoki fagyi volt. Be engedtem őket, majd a kanapén csoki fagyit majszolva beszélgettünk. Nagyon hiányzott Harry, de nem felejthetem el a tegnapit. Már két óra volt amikor csipogni kezdett a telefonom, Harry írt számtalan sms-t mindegyik majd nem ugyan arról szólt.:

Szia! Nagyon nagyon nagyon sajnálom a tegnapit túlzásba vittem az ivást.xx Hazz.

A szívem szakadt meg amikor ezeket olvastam, de erősnek kell lennem.  Amikor Virág meglátta hogy szomorú vagyok, eszébe jutott hogy ma lesz egy kis össze jövetel, amire szeretne meghívni. Ekkor jutott eszembe hogy Virág és Bruno is ma 2 hónaposak. Bele egyeztem, hogy elmegyek, de csak akkor hogyha eljönnek elém. Vagyis csak Detti mert Virágnak a helyszínen kell lennie. Pár perc múlva elindultak haza és én is készülődésbe kezdtem. Csak egy probléma lett, estére elment a kedvem az egésztől. De Detti sikeresen elhurcolt az étterembe. Mindenki nagyon jól érezte magát még nekem is kezdett jobb kedvem lenni. Éppen Virággal beszélgettem amikor Harry lép ki a mosdóból. Amikor megláttam lefagytam, nem bírtam szóhoz jutni, csak a szívem kezdett egyre jobban verni. Harry odaáll elém és megfogja a kezem és azt mondta  nagyon sajnálom. Belenéztem a szemében és valódi megbánást láttam benne, de nem tudtam magam ilyen könnyen túltenni rajta. Felálltam és annyit mondtam, még nem megy, és elszaladtam. Hazáig futottam majd ismét az ágyamra vettettem magam és sírásba kezdtem. Tudtam hogy Harry-t nem fogom viszont látni csak 10 hónap múlva, vagy a holnap utáni Londoni koncerten. Nem tudtam mit tegyek egész este gondolkoztam, még végül elaludtam. Még előttem áll a holnapi nap, legszívesebben azt tettem volna mint Virág aki Bruno karjaiba ugrott és szenvedélyesen megcsókolta.