Nehéz Búcsú.
Este fele, már kezdtünk lefáradni. Zayn már kicsit kiütötte magát, a többiek még elég jól bírták. Virágék már legalább 3 órája nem jöttek ki a szobából, bár Virágtól ezt is vártam. De már mennünk kellett volna, így be kopogtam Virágokhoz, és szóltam hogy már menni kéne. Virág nehezen, de elköszönt Bruno-tól. Mivel imádtam Harry fekete kocsiját, hát rákérdeztem.:
- Harry.- kezdtem olyan furi hangon.
- Mit akarsz.- kezdett röhögésbe.
- Elvihetem a fekete kocsidat?- kérleltem
- Azt már nem, nem bízom rád az életeimet.- röhögött Harry.
- Akkor vigyél haza minket.
- Inkább mint hogy összetörd a kocsim.-röhögött miközben a kabátját vette.
Virág könnyek között szállt be a kocsiba, szegénykémnek már nagyon hiányzott Bruno. Nem értettem miért hiszi azt Harry hogy össze törném a kocsiját, mivel van jogsim, csak nehezen birkózom meg az angol forgalommal. Amikor Hazz hazavitt bekísért minket, és egy szenvedélyes csókkal búcsúzott. Virág leült a kanapéra, és csak ült.
- Mi a baj életke mit szóltál Bruno-hoz.- kérdeztem.
- Istenem, istenem Bruno mellettem ült és nekem énekelt.- pattant fel és ordítozni kezdett.
- Nagyon jó.- röhögtem a kanapén.
Ekkor kopogtattak, Detti állt az ajtóban Patrick-kel a vállán. Virágot kicsit sem nézték hülyének hogy a lakásban szaladgált és Bruno-t ordibált. Be engedtem őket, és a konyhába ültettem le őket. Gyorsan megkerestem Virágot, és bemutattam Patrick-ket aki még nem ismert. Amikor megtaláltam éppen a "szobájában" volt és Brunot hallgatott. Ki cipeltem a konyhába, amikor meglátta Dettit egyből egymás nyakába ugrottak. Órákon át beszélgettünk, szegény Patrick nem értett semmit a magyar beszélgetésből. A beszélgetést a telefonom pittyegése zavarta meg, egy sms-t kaptam ami Harry-től jött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése